– Sokan mondják, hogy az olimpia a versenyek versenye, minden más – a körítés, a hangulat, de még a futamok is. Önnek a pjongcsangi lesz az első, érez ebből a felfokozott várakozásból, ebből a „másságból” valamit?
– Kétségtelenül más lesz, már csak azért is, mert mínusz húsz fok lesz – válaszolta mosolyogva Liu Shaoang. 
– A jégcsarnokban csak nem lesz ilyen hideg… 
– Reméljük. Igazából szerintem nem lesz semmiféle különbség az olimpia és más versenyek között, hiszen az ellenfelek ugyanazok. Meglepetés nem fog minket érni, ismerünk mindenkit, vagyis nem kell megijedni, és félni sem, azt kell megnézni, ki milyen formában van és hogyan mozog a jégen – ez dönt majd el mindent.
– Ön milyen formában van? 
– Nem tudom, még nem, ez is majd a helyszínen dől el valójában. Az elutazás előtt még keményen edzettünk, mindannyian fáradtak vagyunk, ezt az állapotomat nem jellemezném úgy, hogy olyan nagyon jól csúsznék a jégen…

– Még nem volt ugyan olimpián, de mennyire tetszik a program? Részint az, hogy az ezerötszáz méterrel kezdenek a férfiak, részint az, hogy egy-egy versenynapot három szünnap követ?
– Elsőre még erre is azt mondom, hogy nem tudom – az biztos, a formát az olimpia ideje alatt végig fent kell tartani, ráadásul este héttől tízig leszünk jégen, meglátjuk, mennyire tudunk alkalmazkodni hozzá. Az pedig nem baj, hogy a leghosszabb távval kezdünk, ez egyébként minden versenyen így van, én személy szerint örülök, hogy hamar végzünk az ezerötszáz méterrel, nekem inkább a két másik táv, az ötszáz és az ezer méter fekszik, különösen az utóbbi, az a kedvencem. 
– Jó az, hogy már két héttel az olimpiai rajt előtt elutaztak?
– Az átállás miatt feltétlenül. 
– No meg talán azért is, mert hosszabban élvezheti a népszerűséget: ha jól tudom, Ázsiában kifejezetten nagy rajongótábora van a Liu fivéreknek.
– Igen, ez igaz, szinte mindig megrohamoznak minket a szurkolók, sokszor annyi kis ajándékot, kézzel készített apróságot, csokit kapunk, hogy zsákokban cipeljük magunkkal. De rendszerint inkább szétosztjuk, a versenyen dolgozóknak például mindig adunk belőle. 
– A korcsolyázónak vagy a fiatalembernek szól ez a rajongás?
– Szerintem mindkettőnek, a kinézetnek és a tudásnak egyaránt, mondjuk tény, hogy csak női rajongóim vannak. 
– Fürdőzik a népszerűségben?
– Naná! Szurkoljanak inkább nekem, mint másnak vagy a hazaiaknak! Szerintem Dél-Koreában is sok olyan néző lesz, aki nekünk szurkol.