A hótalpazás valószínűleg a legegyszerűbb téli sport, tekintve, hogy szinte semmiben nem különbözik a gyaloglástól. Mindössze a hótalpakat kell lábunkra csatolni, és már indulhatunk is, mintha gyalogtúráznánk. A cipőnkre csatolt hótalpak ugyan elsőre kicsit szokatlanok, de nagyon hamar hozzájuk lehet szokni, ezen kívül a síbotok segítségével akár meredek terepen is könnyen tudunk haladni.

Szerencsére a felszerelésre sem kel sokat költeni, hiszen a talp és a síbot jóval olcsóbb, mint bármely másik téli sporthoz szükséges felszerelés. Az egyetlen, ami nagyon is elengedhetetlen az a hó. Lehetőség szerint nem letaposott, szűz hóra van szükség. Legjobb ha elhagyjuk a járt utakat és magunk barangoljuk be a tájat, nem kell sem emelkedőnek, sem lejtőnek lennie a tájon, még csak kijelölt útvonalra sincs szükség, egy egyenes pályán is ugyanúgy űzhetjük a hótalpazást.

A hótalpazás kíméletesen, ám de alaposan átmozgatja a testet. Megdolgoztatja a lábakat és a botozás miatt a karokat és a törzs izmait is, és persze a szív- és érrendszert is erősíti. Mindezt csendben, nyugalomban, a tiszta levegőn.

Szerencsére ez a sport kicsit sem balesetveszélyes, hiszen hacsak nem kerülünk lavina közelbe, nem zuhanunk szakadékba, vagy nem lépünk a medve lábára, sok veszély nem leselkedik ránk hótalpazás közben. A sétatempóban végzett mozgás az izületeket sem veszi igénybe.

A fentiek értelmében be kell látnunk, hogy ez az ideális sport, melyet nyugodtan űzhetnek kicsik és nagyon egyaránt, nemtől függetlenül. Természetesen csoportban, vagy kisebb társaságban a legjobb, így ha valaki elkezdene fáradni, a többiek akkor is tudják benne tartani a lelket.