22 éves volt 1946-ban, amikor nekifogott első filmjének. Los Angeles-i lakosként a telet az Idaho államban található Sun Valley síterepén töltötte. Élte a mára már "kihalófélben" lévő ski bumok világát, akiknek semmi nem számított, csak síelni lehessen, és cserébe bevállaltak mindent. 

Miller is egy szűk lakókocsiban lakott a síterep parkolójában, nappal pedig síoktatóként kereste meg azt a pénz, amivel átvészelte a szezont. Itt kezdte el először egy kezdetleges kamerával rögzíteni síelős élményeit. Amint a helyiek meglátták, hogy mit csinál, kölcsönbe adtak neki egy 16 mm-es kamerát. 

Miller csak szórakoztatni akart ezekkel a filmekkel, vagyis abban az időben az volt a szempont, hogy nevessenek az emberek. Az első 14 évben mindent egyedül csinált. Maga vette fel a filmeket, ő vágta meg a nyersanyagot, és még a zenét is (néha édesanyja orgonajátékát) ő adta a filmekhez. 

A legfontosabb szempont az elmúlt 50 évben sosem változott: mielőtt leesnek az első hópelyhek, be kell mutatni a filmeket. Ennek érdekében egy termet bérelt minden szeptemberben, ahol saját maga élőben narrálta a filmjeit. Később ez a hang, a narrálás is "védjegye" lett. 

A hatvanas években a síelés egyre népszerűbb lett az USA-ban. Ezzel egyidőben Miller filmjei is ismertebbé váltak. Annyira, hogy egy szezonkezdet előtt már kb. 100 mozi teremben mutatták be őket egyszerre az országban. Mivel az összes vetítésen nem lehetett ott személyesen, ekkor kezdte el felvenni a hangalámondásait, hogy a többi teremben is élvezhessék a már közismert narrációit.