Az akkor 18 éves lányról már köztudott volt, hogy tehetséges korcsolyázó, bár válogatott játékos édesapjának köszönhetően teniszezőnek sem volt ügyetlen. Végül a korcsolya mellett döntött ő is, és az édesapja is.

„1932-ben Budapesten járt Sonja Henie, és nekem is nagyon tetszett a bemutatója, de édesapám teljesen oda volt tőle, és el is dőlt, hogy korcsolyázó leszek. Kezdetben még rendes korcsolyám sem volt, egy kurblis korcsolyával kezdtem tanulni, az első versenyemen is azzal szerepeltem, amit meg is nyertem a tízévesek között. Csak utána kaptam meg az első igazi korcsolyámat” – nyilatkozta Kékessy, aki Király Edével nagyszerű párost alkotott.

1944-ben mindjárt megnyerték az országos bajnokságot, majd 1947–49 között még három alkalommal megismételték ezt. 1948-ban remekül korcsolyázva nyerték meg a prágai Európa-bajnokságot, és toronymagas esélyesként érkeztek a január végén kezdődő St. Moritz-i téli olimpiára. Ahol azonban vitatott körülmények között lettek ezüstérmesek, miután a bírók érthetetlen módon lepontozták a gyakorlatukat és az előző évben világbajnok belga Micheline Lannoy, Pierre Baugniet kettőst hozták ki győztesnek.

„Jól emlékszem, hogy mi történt. Először is, a Kennedy testvérek édesapjának volt egy filmfelvevője, és ő le is filmezte a belga párt. Jól látszott, hogy a lány elesett, leült a jégre, Pierre pedig két nagy hibát is csinált. De mind közül a legnagyobb az volt, hogy nem korcsolyázták végig a kötelező időt.”

Olimpiai ezüst- (1948), világbajnoki arany- (1949) és ezüstérmesként (1948), kétszeres Európa-bajnokként (1948, 1949) hagyta el az országot férjével, Bernolák Imre közgazdásszal. Ottawában telepedtek le, néhány évig egy chicagói jégrevüben találta meg a számítását, ahol sztárként kezelték.  Később Ottawában egy cégvezető titkárnője lett. Tíz év munkaviszony után, a család első gyermekének megszületése után viszont már csak otthon és a gyerekeknek élt.