Megnövekedett forgalom és embertömeg jellemző a felkapott síterepekre. Ez kicsit feszültebb légkört eredményez. Még mindig az a jellemző, hogy a többség le akarja síelni a bérletet és a legtöbb élményt próbálja belepréselni egyetlen napba, ezért aztán nagy a sietség a pályán. Ez pedig figyelmetlenséget eredményez. Ezért fordulhat elő, hogy némelyek meggondolatlanul a pálya közepén állnak meg, s többnyire felháborodva veszik tudomásul, hogy mások rohannak, és őket többször is majdnem elütik.

A síelés szabadidős sport. A hegyre mindenki kikapcsolódás céljából érkezik. Figyeljünk egymásra és élvezzük a gyönyörű tájat, környezetet! Legyünk türelmesek! Az éttermi tömegeket is el lehet kerülni, ha időben tartunk szünetet és több időt szánunk rá. Nem kell az utolsó pillanatig síelni. Ha a hegy tetején jó hangulatú volt az afterparty, akkor érdemes felvonóval lemenni. Ez mindenki számára biztonságosabb. A hütte hozzá tartozik a sípályához, de a részeg ember nem. Fontos a mérték! Ha nagyobb a mérték, add alább a síelést, mert megnő az esélye egy kórházi beutalónak.

Mutassunk példát a gyerekeknek, de ne bottal és hangos szóval! Viselkedéssel, udvariassággal, türelemmel és segítőkészséggel.

Mindenki a tudásának, fizikai állapotának megfelelő pályán csússzon. Ezzel a többi síelőnek és boardosnak is jót teszünk.

Mindenki le tud menni a legnehezebb pályán, de minek? Megéri? Élvezi? Vakmerőségből? Tudatlanságból? Nem szégyen beállni síoktatásra, hanem elismerés. Az oktatással javul a sítudás, könnyebbé és szórakoztatóvá válik a hegyen eltöltött idő. Egy profi síelő, ha 2-3 alkalommal elmegy tanulni, jobban besíeli magát. Még az oktatók is járnak koordinációs táborokba, hogy fejlődjenek.