Jump to content

Síelők bakancslistája: ahová "muszáj" elmenni

2017. 08. 31. 00:35

Ha megkérdezünk tíz síelőt, melyik az a hat síterep, ahová élete során mindenképpen szeretne eljutni, szinte biztos, hogy a válaszokban legalább harminc helynek a neve szerepel. Persze vannak olyan terepek, amelyekre az átlagosnál többen vágyakoznak, de természetesen minden "bakancslista" szubjektív. Ez is.

Chamonix

Az alpesi sízés egyik Mekkájának számít a franciaországi Chamonix, amelyről kezdő síző koromtól azt hallottam: oda el kell jutnia mindenkinek. Az első téli olimpia (1924) helyszíne, a Best of the Alps szövetség tagja különleges élményt nyújt. Számos kitűnő terep (több mint 180 km) található a város környékén, különböző nehézségi fokozatban. A francia síterepekkel ellentétben azonban az egyes pályarendszerek nem egybesíelhetők. Ha a városból el akarunk jutni valamelyikhez, aztán onnan egy másikhoz, le kell jönnünk a hegyről, és fel kell szállnunk a bérlettel ingyenes síbuszokra. Utóbbiak szinte tökéletes rendszert alkotva, nagyon sűrűn közlekednek, jelentősen enyhítve a sízés megszakítása miatt érzett rosszkedvünket, és a városban is számos helyen felszállhatunk rájuk.

Mindent összevetve, nem bánja meg a síelő, ha felkeresi Chamonix-t. Már csak azért sem, mert két, valóban egyedülálló látványosságban is része lehet. Az egyik a 3842 méter magas Aiguille du Midi, amelyre húsz perc alatt visz fel egy nagykabinos felvonó, és ahonnan közelről csodálhatjuk meg a Mont Blanc-t. A másik a Mer de Glace, a Jégtenger, amely a maga 14 km-ével az Alpok legnagyobb gleccsere. Ide, pontosabban Montenvers-be fogaskerekű vasút visz fel, és egy másik felvonóval leereszkedhetünk a gleccser belsejébe.

Három Völgy (Trois Vallées)

Maradva a galloknál, túlzás nélkül állítható: a Három Völgy (Trois Vallées)verhetetlen. Ha csak egyenként nézzük a gigantikus sícentrumot alkotó terepeket, akkor is felejthetetlen napokat ígér a hely az ide látogatóknak, míg az összesen 600 km-nyi, változatos nehézségű pályákat magában foglaló rendszer megunhatatlan. A 2300 méteren található Val Thorens Európa legmagasabban fekvő sívárosa, a fölé magasodó Cime de Caronról (3230) csodálatos panoráma tárul elénk – látható a Mont Blanc morcosabb, sziklásabb fele is –, a magasan fekvő pályák és a szintén síelhető Péclet-gleccser még májusban is remek csúszást tesznek lehetővé. 

Les Menuires maga is több részből áll, és ugyanez mondható el Meribelről, valamint Courchevelről. Utóbbi különlegessége a sípályák mellett kialakított kis repülőtér, amelyen naponta több magángép is landol – nem véletlen, hogy sok orosz nyelvű feliratot találunk a városban és a lifteknél. Ami biztos: ezt a fantasztikus régiót vétek lenne kihagyni!

Sella Ronda

Egy kicsit keletebbre, az Alpok olasz oldalán, Dél-Tirol, Trentino és Veneto határán négy síterep - Alta BadiaVal GardenaVal di FassaArabba - található egymás közelében, és az ezeket összekötő "síhinta" semmi máshoz nem hasonlítható élményt nyújt. Noha a cirka 500 km-es pályarendszerből csak 35-40 kilométernyit kell végigsiklanunk ahhoz, hogy teljesítsük a Sella Rondát, sítudástól függően három-öt órára van szükségünk ehhez.

Közepesen nehéz terepen síelhetjük körbe a Gruppo Sella nevű, 3000 méternél is magasabb csúcsokkal rendelkező hatalmas sziklatömböt, mindkét irányba haladva. S ha már itt járunk, nem szabad elmulasztani Arabbán a bőven háromezer méter felett induló Marmolada-gleccsert sem.

Cortina d'Ampezzo

A Dolomitok királynője – nemes egyszerűséggel csak így nevezik Olaszország leghíresebb síparadicsomát, Cortina d'Ampezzót, amely része az UNESCO Világörökségnek. Márpedig a királynőt látni kell, és az 1956-os téli olimpia helyszíne nem is okoz csalódást. Több mint ezerhétszáz méternyi szintkülönbséget síelhetünk be a 115 km-es pályarendszeren. 

November végétől május elejéig bármikor meglátogathatjuk Cortinát, garantáltan jól fogjuk magunkat érezni. A havas lejtők mellett korcsolyapálya, uszoda, több fedett teniszpálya és számos egyéb aktív pihenési lehetőség közül választhatunk.

(Forrás: sielok.hu)