1. forduló: Koreai Köztársaság-Lengyelország 4-2 (1-0, 1-1, 2-1)

A dél-koreaiak - azt követően, hogy országuk elnyerte a 2018-as téli olimpia rendezési jogát - több tízmillió dollárt költöttek a válogatott megerősítésére és a sportág fejlesztésére. Ennek nyomán több kanadai születésű hokist honosítottak, és az elmúlt időszakban szép eredményeket érnek el. Fő céljuk, hogy jól szerepeljenek a pjongcsangi ötkarikás játékokon, de közben a vb-ken is egyre komolyabban kell velük számolni. Most az előzetesen esélyesebbnek tartott lengyeleket győzték le.

A szombati összecsapáson az ázsiaiak remekül használták ki helyzeteiket, a meccs felénél 2-0-ra vezettek, míg a lengyelek a második harmad vége felé kettős emberelőnyben szépítettek. A záró felvonás elején két gyors gólt ütött a dél-koreai együttes, és ez megpecsételte a rivális sorsát.

2. forduló: Koreai Köztársaság-Kazahsztán 5-2 (1-1, 0-1, 4-0)

Mindkét csapat sikerrel kezdte a tornát, a kazahok az osztrákokat, a jövő évi téli olimpiára házigazdaként készülő dél-koreaiak pedig a lengyeleket verték.

Gyors kazah gólra még az első harmadban érkezett válasz, negyven perc után ismét az előző idényben még a legjobbak között szereplő kazahok vezettek. A záró játékrészben viszont hihetetlen módon élt lehetőségeivel a dél-koreai együttes. Sorra estek a találatok, így nagy meglepetés született. Az öt gólt 21 lövésből sikerült elérni.

Érdekesség, hogy mindkét együttesben öt-öt honosított hokis kapott helyet.

A dél-koreaiak 1979 óta szerepelnek a nemzetközi porondon, voltak a korábbi C- és D-csoportban is, eddigi legjobb világbajnoki helyezésük az összesítésbeli 21. hely volt 2013-ban és 2016-ban (divízió I-es vb, 5. hely). Azaz a 16-os elitben még sohasem léphettek jégre.

A csapatot azok után erősítették meg tengerentúli játékosokkal, hogy eldőlt, csak akkor indulhatnak a 2018-as pjongcsangi, azaz hazai rendezésű olimpián, ha több tízmillió dollárt költenek a sportág fejlesztésére. Ennek a projektnek a része a honosítás is, ugyanakkor a szövetségi kapitányuk az a Jim Paek, aki 1991-ben és 1992-ben - többek között a legendás Mario Lemieux-vel az oldalán - Stanley Kupát nyert a Pittsburgh Penguins színeiben. Az egyik segítője Richard Park, ő 14 szezont töltött az NHL-ben játékosként.